Okosan Közlekedj Életekért

Közlekedési verseny az óvodában

Óvodánkban a Lépésről-lépésre program alapján dolgozunk, melynek egyik fő sajátossága a projekt-szerű munka. Minden témakört projektbe foglalva dolgozunk ki, ami azt jelenti, hogy egy adott téma egy, vagy több hétre átszövi minden foglalkozásunkat, legyen az ének, irodalom, matematika, környezet, vizuális tevékenység, vagy torna. Ebben az esetben, amiről beszélni szeretnék, az a közlekedés. Az adott héten a közlekedési járművek, játékok, közlekedési szabályok vannak jelen csoportunkban.


Többször kerülnek le a polcról a KRESZ- táblákat ábrázoló memória játék, vagy a közlekedésben a szabályos és szabálytalanságokat rögzítő társasjáték. Játék időben is autókkal, buszokkal közlekedünk, a szőnyegen megépítünk egy nagy várost autóútból, sínekből, épületeket helyezünk az utak mellé, fákat, növényeket készítünk, autókkal, repülőkkel, vonatokkal közlekedünk a városban a kihelyezett mini KRESZ-tábláknak megfelelően. Hogy rögzüljenek a táblák formái, színei és jelentésük a séták alkalmával megfigyeljük, őket, valamint a közlekedő járműveket. Beszélgetünk a szabályokról és szabálytalanságokról. Kilátogatunk a hozzánk közel eső vasútállomásra, ahol megfigyelhetjük a vonatok, buszok, autók, valamint a villamosok közlekedését is. Sőt fel is szállunk néhányukra, ezzel is nagy élményt biztosítva a gyerekeknek, hisz sajnos van olyan gyerek, aki beszáll otthon a ház előtt az autóba és kiszáll az óvoda előtt az autóból és nemhogy sétálni nem tud, de ezeket a járműveket sem ismeri, belülről meg végképp nem látott még ilyet.


Nagy élményt jelent a gyerekeknek, hogy az óvodánk udvarán lévő, felfestett KRESZ-pályán is gyakorolhatják biciklivel, rollerrel, gyalog a megtanult szabályokat. Vannak kis méretű KRESZ- tábláink is, melyek oszlopokra rögzíthetők és ezek figyelembevételével közlekedik az egész óvoda. A felfestett gyalogos-átkelőhelyen is nagy körültekintéssel kelnek át.


Ehhez a témakörhöz kapcsolódó feladatlapokat töltünk ki, megtanuljuk hallás alapján felismerni a különböző járművek hangját, diavetítés alkalmával, pedig megismerkedhetnek olyan járművekkel (hajó, repülő), melyeket nem áll módunkban egy hétköznap látni az utakon. Ezek nézegetésekor is nagyon jó kis beszélgetések kerekednek, ki min ült már, hova mentek, milyen hangja volt?! Aztán jön az ötlet, hogy hogyan csinálhatnánk meg mi is ezeket a járműveket, barkácsolunk dobozokból, hurkapálcából, ragasztunk papírból. Elkészítjük a képmását, a maketteket. Berendezünk egy terepasztalt, melyen minden általunk fabrikált járműnek helye van. Közben sokat számolunk, új kifejezésekkel ismerkedünk, mint például a tengely, gáz- fékpedál, kuplung, motor és egyéb alkatrész nevek, melyekben a fiúk jeleskednek. Vannak kis műanyag autóink, melyek különböző színűek, ilyenkor ezekkel számolunk, halmazt képzünk, gyakoroljuk a tőszámneveket, valamint a sorszámneveket. Az elé, mellé, közé, mögé, jobbra, balra viszonyszavakat. Közben énekelgetünk olyan dalokat, melyekben megjelenik valamilyen jármű neve. Pl.: „Jön a kocsi…”, „Poros úton…”, stb.

Mikor elmegyünk a tornaterembe akkor is autókká, vagy repülőkké változunk és így mozgatjuk meg magunkat. (némarepülő stb.)




1995-ben a Debreceni Rendőr Főkapitánysággal összefogásban rendeztük meg először a közlekedési vetélkedőnket, közlekedési napunkat, mely a Okosan Közlekedj Életekért védnevet kapta. Ez a vetélkedő azóta minden évben megrendezésre kerül. Május egyik szombatján. Gondosan meghívót készítünk, melyet a gyerekek is hazavisznek és eljutattjuk a közeli lakótelepre és a szomszédos házakba is, valamint elküldjük a felvett gyerekek szüleinek. Ezen a fellépőket és a programokat soroljuk fel.


Erre a napra a szülők is nagyon készülnek, várják. Már hét közben lehet folyamatosan nevezni a családoknak csapatoknak.


A vetélkedő napján megérkeznek az óvodába a rendőrök rendőrautóval, rendőrmotorral, jönnek a mentők és a tűzoltók is. Ezek a járművek beállnak az óvodaudvarra, hangos szirénázással hívják fel magukra a figyelmet, kinyitják ajtajaikat és minden kíváncsi gyermek és felnőtt betekinthet, bebújhat beszállhat, felszállhat, felmászhat ezekre a csodajárgányokra, melyeket- szerencsés esetben- csak az utakon szirénázva láthatunk.


Már korán reggel felállítjuk, kijelöljük az állomások helyét, mert ugye több hegyszíne, fordulója van ezeknek a versenyeknek. Az első állomás az elméleti vetélkedő helye, ide asztalokat, székeket hordunk ki, melyeknél a családtagok helyet foglalnak, a szülők kitöltenek egy B-kategóriás KRESZ-tesztet, a gyerekek addig a színes ceruzákkal kiszínezhetik a KRESZ- táblákat, puzzlet raknak ki, valamint alak-háttér feladatlapot szineznek. Miután ezen az állomáson végeznek, a következő állomásnál az egészségügyi-teszt vár a felnőttekre, a gyerekekre, pedig egy kis ügyességi feladat. (célbadobás)


A következő és egyben utolsó állomás az Kresz-pályán van, melyet a rendőrök eszelnek ki minden évben. Felállítják a lengő rudas akadálypályát, elkészítik a szlalom-pályát és kiötlik az ügyességi feladatokat. Hoznak felnőtt és gyermek bicikliket. Ebben a versenyben meg van mozgatva a család apraja, nagyja. Míg apa elindul az pályán az egyik irányba, a gyermek a másik irányba végrehajtják az ügyességi feladatokat: szlalom, lengőrúd, labda kapuba ütése ütővel, addig anya elvégzi a rábízott feladatot: gördeszkán ülve, medencén átgurulni, közben egy lufit felfújni, vagy célbadobni. A közös találkozási ponton apának a felfújt lufit odaadni, aki átadja a gyermeknek, aki azzal bebiciklizik a célba. Ezeken mindig jókat nevet mindenki.


A csapatok természetesen úgy vannak elosztva, hogy lehetőleg egyik állomásnál se legyen torlódás. De ha esetleg várakozni is kell valamennyit, vagy esetleg nem neveztek be a versenyre, akkor se lehet nálunk aznap unatkozni.


Az úgy nevezett füves részünkön van egy színpad, ahol egész délelőtt fellépők műsorát tekintheti meg a nagyérdemű. Ezeket a fellépéseket a fellépőkkel már hetekkel korábban egyeztetjük, és valamennyiük ingyen vállalja a fellépést és nagy örömmel jönnek el hozzánk. Vannak természetesen visszajárók sokan. Mi ennek külön örülünk. A mi óvodásainkból is vannak fellépők, évközben nálunk néptánc oktatás is folyik, és ezen a jeles napon mutatják meg a kis néptáncos palánták, hogy mit tanultak tanév eleje óta. Ezt a fellépést kíséri, talán érthetően, a legnagyobb figyelem és a szülők is meg vannak mozgatva a fellépés végén egy kis közös tánccal.


Ha valaki tevékenyebb elfoglaltságra vágyik akkor elmehet a rajz versenyre, vagy írókázhat mézest, de akár agyagozhat is valamit saját kézzel, de az ugráló várat is nagy érdeklődés kíséri.


Délben a korgó gyomrokat is meg lehet rakni, hisz ilyenkor napközben ovi büfé, délben pedig ovi konyha van. A büfében szendvicseket, süteményeket és üdítőt lehet kapni, de az ebéd az mindig valami meleg finomság. Pl.:babgulyás pogácsával.


A nap zárásaként jöhet az eredményhirdetés, ahol természetesen minden helyezett nyer valami ajándékot, valamint külön díjazásban részesül a versenyen részt vett legfiatalabb versenyző, legügyesebb anya, legügyesebb apa is. És legvégül jöhet a tombola. Napközben lehet megvásárolni a jelképes összegű tombolákat. A tombolának való felajánlásokat, pedig a szülők hozzák, lehet ez egy doboz bonbon, de volt már fürdőbérlet, arany nyaklánc, értékes konyhai edények, egy komplett méretre varrott öltöny.

A nap végére senki nem távozik élmények nélkül. És már másnaptól várja a következő évi közlekedési vetélkedőt.

A tavaly előtti évben pedig abba a szerencsés helyzetbe került óvodánk, hogy Debrecent és a megyét képviselhettük egy budapesti rendezésű közlekedési versenyen, ahol szép eredménnyel végeztünk.


Tábor az óvodában

Földesi tábor

Tizenöt éves hagyománya van a földesi tábornak. Gyerekek, felnőttek nagyon készülnek erre minden évben. Már februárban tervezgetjük. Ezt a tábort én hívtam életre. Nagyon büszke vagyok rá, mert ennyi idő alatt nagyon sok gyermeknek nyújtottunk maradandó nyári élményeket és azért is, mert nem csak az ovisaink jönnek, hanem a volt ovisaink is. A legidősebbek már egyetemisták, akik egyben nagy segítséget is jelentenek számomra. Sok dolgot teljesen átadtam nekik, önállóan szervezik és bonyolítják le a programokat.


Minden évben írtam pályázatot, melynek segítségével sok gyermeket térítésmentesen tudtam elvinni. Így olyan gyerekek is üdülhettek egy hétig, akik a család szűkös anyagi helyzete miatt egész nyáron sehová sem mentek volna nyaralni. A táborra óriási igény volt minden évben.


Földes ideális környezetnek bizonyult, a lakótelepi gyerekek számára. Összkomfortos faházakban a fürdő, a tenisz- és focipálya szomszédságában lehetőség van az idő tartalmas, hasznos eltöltésére. Biztonságos helyen, a panelből kiszabadulva, gyönyörű környezetben élvezhetik a gyerekek az óriási szabadságot. Tartalmas programot kínálva tesszük élményekben, érzelmekben gazdaggá táborozásunkat. A gyerekek megismerkedhetnek a falusi életmóddal, betekinthetnek a gazdasági udvarokba, figyelemmel kísérhetik a „tej útját”. Bebarangoljuk a környék erdőit, mezőit, meglessük a madarakat. Közel a természethez, természetes anyagokkal dolgozunk. A népi gyermekjátékok - a csutka-, a csuhéj-, a rongybabakészítés, a kukoricamorzsolás, a nemezelés, a mézeskalács írókázás, a szövés, a batikolás, az agyagozás - sokszor a fürdőzésnél is vonzóbb elfoglaltságot jelentenek a gyerekeknek. A gyöngyfűzés, a sárkánykészítés és eregetés, a lovaglás, a lovas szekerezés, a vidám esti programok, - tréfás-, és sportvetélkedők, jelmezbál, slambucfőzés, tábortűz, - és a hét mindig nagyon várt eseménye az éjszakai „bátorságpróba” teszik felejthetetlenné az egy hetet.

A tábornak van egy kis emblémája, amely hasonlít az óvoda logójához, csak itt a maci egy sátorból néz ránk. Ez agyagból készült, nyakba akasztható és az emlék mellett még az a funkciója, hogy „legdíj” is egyben A gyerekek mindig nagyon várják a legdíjat, melyet a tábortűznél adunk át, s ezt a nyakukba akasztva viselik az utolsó napon és nagyon büszkén mutatják a szülőknek, amikor hazaérkezünk. A felnőttek egész héten figyelik a gyerekeket és a rájuk legjellemzőbb kedves elnevezést adják nekik, mint például: „ficánka”, „a nagy búvár” „a focipálya ördöge”, „első táborozó”, „éjjeli pillangó” (aki soká alszik el), a „mosogatás hercegnője”, „a háló hercege”, „a felmosórúd királynője”.


A gyerekek is adnak nekünk „legdíjat”. Így például: a „batikolás királynője”, a „gyöngyhajú lány”. Egyik évben én a „Kati néni díjat” kaptam, amihez az átadáskor hozzáfűzték, mert Kati néni csak egy van. Nagy elismerésnek tekintettem ezt. Ugyancsak a munkánkat minősítette, amikor névpályázatot írtunk ki, hogy elnevezzük a táborunkat. Amikor megkaptuk a végeredmény, előbb kicsit meglepődtünk, mert a „Paradicsom” volt a nyertes név. A nagyok látták a meglepett arcunkat és azonnal hozzáfűzték: mert itt olyan lenni, mintha a paradicsomban lennénk - ez a gyerekek paradicsoma. Mindannyian elérzékenyültünk egy kicsit és azt mondtuk, ha munkánk ilyen minősítést kap, akkor ezt érdemes minden fáradtság ellenére megszervezni. A hét végére elfáradunk, mivel ez egy huszonnégy órás szolgálat, de mindig úgy zárjuk a tábort, hogy „majd jövőre….” Ilyenkor egymásra nézünk, ha kimondjuk ezt a mondatot és nagyot nevetünk. Senkinek eszébe sem jut, hogy jövőre nem megyünk, hogy ennek a tábornak egyszer vége lehet…




Földesi öt napom

Hétfő

Késve, izgatottan, álmatlanul, vagy a rutinosabbak megszokott rendben kelnek hétfőn, amikor is elérkezett a tábor első napja. Személy szerint bennem, ezek az érzések és állapotok együtt megtalálhatóak voltak az évek során. Idén volt a 16.


Reggel a bevett művelet évről-évre. 7 és 8 óra között gyülekezünk az ovi előtt, mikor hogy. Van, aki csomagjával úgy tűnik, mint aki egy hónapra készül és van, aki a kényelmesebb utat választja és kevés cuccot „cipel” magával. Ebben a mágikus egy órában érkezik vagy érkeznek meg a buszok – létszámtól függően – majd kerülnek fel a nehéz kosarak, melyekben az egész heti szórakozás és a kaja egy része található. Eközben aggódó anyukák osztanak meg fontos információkat gyerkőcükről az óvónőknek és felügyelőknek. Miután az apukák és az idősebb táborozók felcipelték a lényeget a buszokra, ki-ki, a maga módján búcsút vesz a szülőktől. Van, aki könnyes szemmel, vállrándítással, és olyan is, aki megígéri, ahogy megérkezett küldi az sms-t vagy telefonál.


Az út nem tart tovább fél óránál. Földesen pedig nem valami nagy dolog átbuszozni. Kezdő táborozóként figyelmesen pásztázunk ki az ablakokon és vizsgáljuk a környezetet. A régiek az adott év élményeit osztják meg egymással és örülnek a viszontlátásnak. A megérkezéskor derül ki, hogy a legnagyobb csomagok a legpöttömebb táborozókhoz tartoznak így időbe telik a lepakolás a buszokról.


Néhány év távlatából a beosztás egyfajta ceremóniává alakult. Még az idősebb táborozók is érdeklődve hallgatják mikor és melyik felügyelő neve után következnek. A nevünk hallatán aztán megnyugszunk, vagy éppen idegesen félre nézünk és vizsgáljuk az újakat, vajon milyen lehet a számunkra, eddig ismeretlen nevű szobatársunk. A szobák elfoglalása után minden felügyelő a maga módján tájékoztatja „csemetéit” a játékszabályokról. Egy kis civódás után – a fekvőhelyeket illetően - felkerülnek az ágyneműk és az utolsó pár cipő is bekerül a szekrénybe. Mások, általában a nagyobbak szétosztják a napi fejadagokat és evőeszközöket majd ez így megy minden reggel.


Ha az időjárás engedi, vannak akik, már délelőtt lubickolhatnak a szomszédos strandon. Mások feltérképezik a tábort, és vannak, akik megteremtik a szórakozás lehetőségeit. Ilyenkor állítják fel a sátrakat és alakítják ki a házak közötti közösségi részeket.


Miután mindenki elhelyezkedett, végzett a munkájával és az aggódó anyukák is megnyugodtak, hogy gyermekük biztonságban megérkezett, végül a strandolók is visszakerültek, dél körül - plusz mínusz néhány perccel - érkezik a busz, ami bevisz minket a központba. Az ebédet ugyanis étteremben kapjuk. A szervírozást, felnőttek - és az utóbbi években idősebb táborozók – végzik. Az első kóstolók után, sokak vagy anyu főztjére gondolnak, vagy elégedetten fogyasztják ebédjüket. Miután mindenki végzett a maga adagjával, hasonlóképp a szervírozást illetően az idősebbek összeszedik a kisebbek tányérjait. Rengeteg, egy időben keltett zaj, - melyet a székek kitolása eredményez – jelzi az ebéd végét és a „hazatérés” szándékát.


Ebéd után, a kisebbek által ismert csendes pihenő vagy délutáni alvás következik. (Mintha csak az ovi folytatódna.) Idősebbként ilyenkor viszonylag csendes tevékenységet próbálunk végezni. A pihi után aztán jöhet a strand, vagy választható a sátorok alatt felállított kézműves asztalok egyike. A sláger mégis a strand, így évente, ebben a hétben a földesi strandot ellepik a kisebb nagyobb debreceni táborozók. A délutánok nagy része ezzel telik. Ugrálás, labdázás a vízben, - amit a kicsik nagyon élveznek. – Az uzsi szakítja meg a menetet, majd minden folytatódik tovább. Késődélutánig tart ez az állapot végül a tábor területére fáradtan visszabotorkálók a következő pár órában szabadságot kapnak. Ezekben az órákban focizó, futkározó, köveket gyűjtő, teniszezni próbáló, ugráló kötéllel babráló gyerekek tömegei lepik el a tábor területét. A vacsi ideje változó, melyik ház lakói mennyire éhesek. A tányérokra szorgos óvónénik és felügyelők pakolják megállás nélkül a baracklekváros, vajas baracklekváros, málnalekváros, vajas málnalekváros, májkrémes, vajas májkrémes, nutellás, vajas nutellás, mézes, vajas mézes, szalámis stb. kenyereket.


Mivel a vacsit le kell dolgozni, az óvónők vagy felügyelők vetélkedővel készülnek. A vicces helyzetek és poénos feladatok megalapozzák a házak közötti kapcsolatokat. Van ilyenkor zsákban futás, homlokok közötti pingponglabda szállítása, éneklés, futás egyedül és párosban összekötött lábbal, egyensúlyozás és activity. A vicces órák után véget ér a nap. Legalábbis az aktív része. Ilyenkor kerülnek ágyba a szokásos és alapvető tisztálkodás után a gyerekek. Kisebbeknek vetítenek, az idősebbek kapnak pár órát, hogy suttogva, ágyba bújva megbeszéljék az aznapi élményeket. A felnőttek ilyenkor összegzik a napot és fundálják ki a következő nap eseményeit.

Kedd

Ébredés után reggeli torna, reggeli, szobaszemle. Változó hozzáállás vehető észre az álmos arcokon. A szobaszemlén mind a 12 szoba egy megválasztott tagja, végig járja társaival az összes szobát és értékelik, azok kinézetét. Citrom, kukacos alma, és piros alma kategóriákban.


Délelőtt, kézműveskedés; batikolás, gyöngyfűzés, csutkababa készítés, origami, mézeskalács díszítés, sárkányeregetés, stb.

Ebéd. Csendes pihenő. Strand – uzsi.


Évente másképp alakul ez a nap. Délelőtt szekerezés, madár les és/vagy esti kutyás bemutató. Közben a háttérben folyamatosan készülődnek a másnapra kitűzött csillagtúrára. Korábban az óvónők az elmúlt években a felügyelők szervezik meg a hét bátorságpróbáját. Hosszú órákba kerül, mire minden feladat, rejtvény és kellék elkészül, ami gyakran átcsúszik a következő napra.


Lefekvés és megbeszélés.

Szerda

A szokásos reggeli művelet. Ma azonban izgatottabban kel mindenki, az esti csillagtúrára gondolva. A kisebbek folyamatos kérdésekkel bombázzák a szervezőket az esti program menetéről, akik mosolyogva ismételik nekik a „majd meglátjátok!” mondatot.


Kézműveskedés. Ebéd. Csendes pihenő. Strand – uzsi.


Eközben a szervezők a délutáni, ill. késő délutáni órákban elhelyezik az állomásokon a feladatokat és kellékeket.


A túra előtt kerül megrendezésre a jelmezverseny, ahol a gyerekek megmérkőznek a héten összeállított és kitalált jelmezeikkel.


Majd vacsora után meleg ruhába bújnak, zseblámpát vesznek magukhoz és izgatottan várják a csillagtúra kezdetét. A csapatok – élükön az óvónőkkel - a start után minden állomáson feladatok és rejtvények megfejtésével járják végig a tábor területét, és gyűjtik össze a feladatokban meghatározott tárgyakat. Hangos gondolkodás és még hangosabb haladás jellemzi a rejtvényfejtőket. A túra végén és az élmények megbeszélése után, párnájukon kis apróság várja őket.


A felügyelők ezekben az órákban aktívan részt vesznek a túra lebonyolításában. Megjelennek az állomásokon, kérdéseket tesznek fel, az eltévedt csapatokat útbaigazítják, előbukkannak az útvonalakon, hogy még izgalmasabbá tegyék a menetet. A vége mindig ugyanaz. Mosolygó arcok, az utólag megfejtett feladatokon való meglepődés, ill. bakik és eltévedések elemzése következtében. Végül mindenki kellemesen elfáradva tér vissza szobájába, hogy eltegye magát másnapra.


Megbeszélés. A hét talán legviccesebbike, többnyire a néhány órával azelőtti átélt élmények hatása miatt.

Csütörtök

Álmos arcok és egy különös érzés. Az utolsó teljes nap. A tudat, hogy lassan vége a hétnek. A tábor fénypontja jött el, az esti programot illetően. A tábortűz.


Reggeli teendők. Kézműveskedés. Ebéd. Csendes pihenő. Strand.


Az uzsi-vacsi ilyenkor a tábortűz közben zajlik. Slambuc vagy pizza. Volt idő, amikor a tábor saját „színházzal” rendelkezett. Reklámokat, filmrészleteket, sorozatokat parodizáltak a táborozók. Felhangzik a táborinduló, majd elkezdődik a legdíjak kiosztása. Az óvónők és felügyelők egyik legnehezebb feladata, kitalálni minden gyerek legjellemzőbb tulajdonságát vagy tevékenységét a héten és azt, néhány szóval megfogalmazni és jellemezni. Nem csak a táborozók, az utóbbi néhány évben az óvónők és felügyelők is kapnak díjat. Ebben az esetben fordítva történik a megítélés. Az idősebb táborozók egész héten faggatják a kicsiket óvónőjük ill. felügyelőjük után, jellemző tulajdonságaik és tevékenységeik után kutatva. Miután kialudt a tűz, mindenki megcélozza a szobáját és ki-ki nyugovóra hajtja, fejét vagy másképp foglalja el magát a lefekvésig.


Idén sikerült megszervezni egy külön próbát a felnőttek részére. A siker itt sem maradt el.


Végül záró megbeszélés, heti összegzés.

Péntek

A szokásos teendők közül kivehető a szobaszemle, hiszen a szobáknak ilyenkorra kötelező patyolat tisztának lennie így azok ellenőrzésre sem szorulnak. A csomagok megtelnek a táborozók apró-cseprő ingóságaikkal és ruháikkal, - ha szorgalmasak voltak, ajándékokkal, emlékekkel – Akiknek idejük engedi, egy utolsó strandolást még megejtenek.


Ebéd. Az utolsó ebédnapon, a konyhás néniknek elénekeljük táborindulónkat és kézzel készített ajándékokkal kedveskedünk az egész heti ebédért.


A buszok kora délután érkeznek. Felkerülnek a csomagok, ládák és kosarak, majd az ülések is megtelnek a táborozókkal. Vegyes érzésekkel foglalunk helyet. Várjuk a hazatérést és kívánunk magunknak még néhány napot itt a táborban.


Az érkezés pillanatában hasonlóan vegyes érzések uralkodnak el rajtunk. A táborozó boldogan köszönti szüleit, testvéreit, de kicsit szomorú, az eltelt idő gyorsasága miatt. Az óvónők és felügyelők fáradtan és megkönnyebbülten adják át a gyerekeket szüleiknek.


Mégis, mindenki fejében ugyanaz a gondolat suhan át. Jó újra itthon, de már várjuk a jövő évi tábort.

Szeretnél játszani?

Kézműves műhely

Óvodánkban hetente egy-egy alkalommal, három mikrocsoportban a jelentkező gyerekek kézműves műhelyben alkotnak, tevékenykednek. Megismerkednek a hagyományos technikákkal, emelett sok újdonsággal, érdekes eszközökkel dolgozhatnak családias környezetben, nyugodt légkörben.


A kézműveskedéshez, játékkészítéshez mindig biztosítjuk a szükséges anyagokat, eszközöket, kellékeket. A gyerekek megtanulják a készítés eszközeinek helyes használatát, az anyagokkal hogyan lehet bánni, illetve azokat formázni. Ezzel elősegítjük munkájuk sikerességét, valamint a balesetmegelőzést mindig szem előtt tarjuk.

Óvodánkban választható színes tevékenységek

Egész évben

  • → kézműves foglalkozás
  • → gyógytorna gyermeknek
  • → Vojtina Bábszínház
  • → hittan
  • → néptánc
  • → labdasport
  • → sakk
  • → zeneovi

Téli program

  • → korcsolya

Nyári programok

  • → úszás, nyári tábor

Sószoba

Évek óta nagy hangsúlyt fektetünk az egészséges életmódra, ezért óvodánkban a sóbányák gyógyító klímájának mesterséges előállításával biztosítjuk az asztmatikus, allergikus, és alsó-felső légúti megbetegedések (orrdugulás, köhögés) megelőzését. Ez a klíma az egészséges emberek számára is hasznos, érezhetően tisztítja a nyálkahártyát. A sószoba-kúra az ekcémás bőrre is kedvezően hat.


sószobaAz esztétikusan kialakított helyiségben az edényekben lévő sóoldat párolgása következtében egy olyan mikroklíma alakul ki a helyiségben, ami kedvező hatással van a légzőszervek aktivitására, ezáltal fokozódhat az öntisztulás, enyhülhetnek, illetve megszűnhetnek a gyulladásos folyamatok.


A gyermekekkel heti rendszerességgel fél-fél órát töltünk el a sószobában, ahol énekléssel,mondókázással, rajzolással, meséskönyvek nézegetésével foglalatoskodunk. A gyermekek számára kényelmes, nyugodt környezet biztosítása, megőrzése érdekében 10-15 gyermek tölti egyszerre idejét a kellemes környezetben, családias légkörben.


A sószoba kialakítása óvodánk alapítványának finanszírozásával és az SZMK támogatásával valósulhatott meg. Köszönettel tartozunk udvarosunk, Szabó János kitartó munkájáért, aki lehetővé tette a „Sóbarlang” 2006-os megnyitását. Fenntartását az alapítványunkba befizetett támogatással kívánjuk megoldani.

Logopédia - Gyógypedagógia

A logopédiai és a gyógypedagógiai fejlesztés célja egy olyan feltételrendszer biztosítása, amely figyelembe veszi a tünetek változatosságát, az egyéni teherbíró képességet, a speciális nevelési szükségleteket, a harmonikus személyiségfejlesztést abból a célból, hogy kialakuljon a testi, szociális, értelmi érettség.


A fejlesztés akkor hatékony, ha a gyermek biztonságban érzi magát, ha tudja, hogy a környezete elfogadja, megérti.


A korai nevelés a legfontosabb, amit az ember gyerekként lát, az segíti egész életében, hogy jó felé orientálódjék.

Brunszvik Teréz


Folytatjuk a hagyományt idén is, bérletsorozattal rendelkezünk:
Vojtina Bábszínház és ZeneTheatrum előadásaira.

Oldaltérkép


created by

webmage.hu | weboldal készítés | weblap készítés | website készítés | honlapkészítés
| e-mail: info@webmage.hu
Sáradi Nóra | drawing, painting
| e-mail: nora.saradi@gmail.com
Ferencziné Keresztesi Edina | content, webdesign
| e-mail: keresztesi.edina@gmail.com